Az első lényegtelen mondat után, amelyben elmondom, miért is hoztam létre ezt a blogot, belevágok a lényegbe. Szóval ez a blog kimondottan azért van, hogy az elmémet időről időre megtámadó gondolatok gyűjtője legyen, ahelyett, hogy azok az agyam gettójába zárva sorvadnának el. Vagy a Facebook üzenőfalam mocsarában... Nemrégiben ugyanis ott elkezdtem publikálni. Csak hát, a sok szemét közt a lényeg végül elkallódik. Így az első bejegyzés akkor nyeri el igazán értelmét, ha néhány gondolatot, megállapítást - időrendben - átmentek ide.
Lássuk...
1. A világ legnevetségesebb, két lábon járó ellentmondásai azok az egyébként magukat ember helyett mértékegységnek képzelő fajankók, akik erkölcsről prédikálnak, miközben azt az egy alapvető erkölcsi szabályt sem képesek betartani, hogy tiszteletben tartsák a másik ember magánszféráját, és egyáltalán: életét. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen felismerésig eljusson az ember, önálló gondolkodás és széles látókör szükséges. E kettőnek a hiányában az ember hasonlatossá válik egy elbaszott géphez, amit úgy programoztak, hogy minden érvelése valami olyan nevetséges fordulattal kezdődjön, mint például az "engem a szüleim arra tanítottak, hogy..."
Nos, szép testvérem, a szüleid megtaníthattak volna a harakiri művészetére is!
2. Valójában ostobának lenni mámorító érzés lehet: tudni, hogy bárhová mész, sosem leszel egymagad; te vagy a Többség.
3. A magyar bürokrácia nagyjából így néz ki: "Nos, Ön azt írja itt - idézem - 'nagybetűs senki vagyok munkatapasztalat és jövőkép nélkül'. Ez eddig oké, de papírja is van róla?"
4. A rock 'n' roll a sátán nélkül nem ér egy kalap szart se.
5. Szóval, hogy mennyire gyűlölöm én, amikor a katonákat a férfiasság megtestesítőjeként tüntetik fel... Annak idején bezzeg sorkatonaság, tattarattarattattara, most meg emók, buzik mindenfelé. Bezzeg a katonák!
- Maga egy szaros kis pondró, Varga közlegény! Megértette?!
- Iiiigenuram!!!
- Nem hallottam!!!
- Iiiiiiiiiiiiiiiigenuram!!!
Szeretem a nagyon fasza, "életre nevelős" sztorikat is a katonaságból. Szívatások, mint széllel szemben söprögetés, a durván lejárt kaják, amik épphogy nem másznak, a nem tudunk zuhanyozni hosszú napokig, és kipállik a seggünk, és a többi. Bárcsak minden fiatal fiú megtapasztalná mindezt, hogy végre férfi váljon belőlük! Hiszen a férfi akkor férfi, ha tud trágyalé módon létezni, és meghunyászkodni, mint egy kutya, ha ráordítanak. Rend és fegyelem. És lószar.
A legjobbak a hivatásosok. Hogy mik jutnak eszembe a katonaságról? Például az, hogyha néhány hataloméhes, hatalmas nagykutya egy gyengébb nemzettől el akar venni valamit, akkor van egy seregnyi pincsikutyája, akik szart is ennének, ha az lenne a parancs. Például az, hogyha nem lenne az emberiség szarházi, nem lennének háborúk, nem lenne szükség katonákra sem - micsoda idealista gondolat. Akkor aztán mindenki buzi lenne, sehol egy igazi férfi. Szar világ lenne.
Mi jut még eszembe? Mentálisan sérült, szociopata seggfejek, akik hadifoglyokat kínoznak, és végül is, játszhatnak jó pénzért mészárost, mert nemzeti hősök, akik a hazájukat szolgálják. Na, és persze "igaz, civileket is öltem, nőket is, gyerekeket is, de én csak parancsot teljesítettem".
A legrosszabb, ami történhet, nem az, ha buzi gyereked születik, hanem ha katonának megy, haver.
Azt hiszem, mindezekből leszűrhető, hogy nagyjából mire lehet itt számítani tőlem, így könnyűszerrel eldönthető, hogy ki kíváncsi rám, és ki nem. Ami azt illeti, igazából nem is izgat. Ha feltétlenül közönséghez akarok szólni, akkor a zenekaromra építek. Mert egyébként zenész vagyok, vagy valami hasonló, de sokkal rosszabb. A Dr. Melancholia az otthonom. És oda nem akarnál hazamenni, haver.
Szeretettel, Vikki Ricci
